borboleta

Sokáig azért nem néztem How I met your mother-t, mert szitkom, és én nem nézek szitkomokat, mert a szitkomok általában bénák. Nekem azért annál egy kicsit magasabban van az ingerküszöböm, hogy a hasamat fogva nevessek azon, hogy valaki nekiment az ajtófélfának vagy egy férfi beöltözött nőnek, és senkinek nem tűnik fel. Márpedig a vígjátékok már évszázadok óta ilyen elcsépelt elemekre építenek, elég, ha az ember elolvas csak egy Molière-darabot.* Valamint azt is elég idegesítőnek találom, hogy a szitkomkészítők alájátszott nevetéssel próbálják megmondani nekem, hogy mikor kellene nevetnem nekem is. Persze nyilván szükség van ilyen manipulatív eszközökre, különben időnként nem jönnék rá, hogy itt most valami poénost láttunk / hallottunk. Persze ettől csak még szánalmasabb az egész. Egy jó poént nem kell így jelezni.

De a How I met your mother végül tetszett, úgyhogy pillanatnyi felindulásból azt mondtam, hajlandó vagyok más szitkomot is megnézni. A Big Bang Theory-t is folyton mindenki isteníti, hát legyen, bár már attól rosszul voltam, ahogy a szereplőgárda kinéz. Különösen a bilifrizurás fickó, aki másodállásban valószínűleg valami Beatles tribute-zenekarban játszik. Az első rész is elég borzasztó volt, de nagyvonalú vagyok, úgyhogy kapott öt teljes epizódnyi esélyt. Nem élt vele. Nagyjából annyira szórakoztató ez a sorozat, mint régebben a szombat délelőtti halálsávban futó alkotások, amik néha annyira idegesítőek voltak, hogy még ébredés utáni félálomban történő háttértelevíziózásra sem voltak alkalmasok. De valamire azért jó volt: eszembe juttatta, hogy miért is nem nézek szitkomokat.

*Csak hogy világos legyen, a Molière-darabok és a szitkomok párhuzamba állítása egyáltalán nem hízelgő a szitkomokra nézve, szerintem Molière igazán a világirodalom legalja, és érthetetlenül túl van értékelve. Érthetetlen, hogy egyáltalán szépirodalomnak minősül.

Új év, új főnök, új hajszín, új életmód, új munka haha, azt csak szeretném. Vagy nem, nem is tudom, tenni mindenesetre eddig még annyit se tettem érte, hogy frissítsem az önéletrajzomat. Pedig ez így nem jó, túl sokat unatkozom, a maradék időben meg olyan dolgokat csinálok, amiket nem szeretek. Most meg még az új főnököt is be kell tanítani.

A hajam nem keltett különösebb visszhangot, pedig rézvörös és most kibontva hordom - eddig sose hordtam kibontva, mert zavar, hogy lóg össze-vissza, de most igenis kibontva fogom hordani (vagy legalábbis többet fogom kibontva hordani), mert az olyan szép. Nekem mondjuk rettenetesen furcsa az új frizura, képes vagyok minden egyes tükröződő felületben percekig nézegetni.

És célkitűzés az egészségesebb életmód. Első lépésként teljes kiőrlésű kenyér, minden nap gyümölcs, és nincs lift. Aztán legközelebb majd tönkölylisztet veszünk és biotejet, sőt rögtön egy tehenet, amit bio módon fogunk tartani és egyenesen a tőgyéből isszuk majd a tejet. Na jó, talán azt azért nem. De amint öt emeletet fel tudok menni lépcsőn úgy, hogy utána ne tíz percbe teljen, míg meg tudok szólalni, majd szeretnék újra elmenni aerobikozni is.

Persze magamat ismerve valószínűleg úgy egy hét múlva összefogott hajjal a liftben fogok hamburgert enni.

Nekem mindegy, csak a színe legyen vörös,
Mint a hajnal alja, vörös

Na vörös az nem lett a hajam. Vagy legalábbis nem mindenhol. Sokféle katasztrófa forgatókönyv lejátszódott a fejemben, de ez nem szerepelt közöttük.

Én: Nem fogta be egyenletesen a hajam! Pedig kentem rá mindenhova!
Anyu: És jól bele is fésülted?
Én: Öööööööö, nem. Kellett volna? A kezemmel fésültem bele.
Anyu: Hát, ha belefésülöd, akkor jobban eloszlik a hajon.
Én: És ezeket a kis trükköket nem lehetett volna még az egész művelet előtt megosztani velem???
Anyu: De hát ez olyan egyértelmű...

Nem, nem egyértelmű! Nyilván én vagyok tök béna, de még sose csináltam ilyet és a használati útmutatón szó nem volt fésűkről. Mindegy, szeretlek, vasárnapi nyitva tartás. Különben mások mit csinálnak addig, amíg hat a festék? Mármint hova rakják a hajukat, hogy ne kenjenek össze semmit? Nyilván nem azok, akiknek rövid a hajuk. Mert én próbáltam feltekerni a fejem tetejére, de nem maradt ott, úgyhogy a vége az lett, hogy harminc percig nagyjából olyan tartásban ültem, mint A körben a csaj, amikor mászik ki a tévéből. Egek, most, hogy majd megint rémálmaim lesznek, hogy rákerestem erre. Nem, igazából a hajam miatt lesznek.

How I met your mother.

Elolvasom »

Az odáig rendben, hogy nem túl nemzetközi a nevem, de mindössze öt betű, nem tartalmaz sem kettős betűt, sem ékezetet, csak csupa olyan karaktert, ami az összes nyugati nyelvben létezik, és mégis egy csomó külföldi nem bírja normálisan leírni, sőt néha még csak azt se találják el, hogy melyik a keresztnevem, pedig minden e-mailt direkt keresztnév-vezetéknév sorrendben írok alá, hogy külföldi kompatibilis legyen és a vezetéknevem két kötőjellel összekötött tagból áll, ami azért eléggé valószínűsíthetően nem egy keresztnév. Mi lenne, ha mondjuk Gyöngyvérnek hívnának.

Néha megvannak az előnyei is a feketelyuk-effektusnak az ember táskájában. Ma találtam egy szelet csokit, amiről nem is tudtam.

És ma megtudtam, hogy jövő hétfőtől új főnökünk lesz. Két és fél év alatt a negyedik. Egy évnél tovább eddig egyik se bírta. Ilyenkor felmerül bennem a kérdés, hogy én vajon mit keresek még mindig itt.

Elég érdekes ez a szeszélyes áprilisi időjárás: süt a nap, aztán egyszer csak jön egy hóvihar, aztán tíz perc múlva már megint süt a nap.

A múlt héten legalább egy tucat ősz hajszálat tépkedtem ki, erre ma mikor belenéztem a tükörbe, láttam három újat. Tényleg itt lesz most már az ideje annak a hajfestésnek. A kitűzött időpont január 20. Aztán lesz, ami lesz. Legfeljebb majd nem mehetek ki többet az utcára mert annyira borzalmas lesz dögösen fogok kinézni vörösen, hogy a férjem nem enged ki.

Na jó, az nem egy tartható állapot, hogy minden reggel tömény undort érezek, hogy be kell mennem dolgozni. Ennél kicsit több pozitív gondolat kell. Mert azért megvan ennek a munkahelynek a jó oldala is:

- megtanultam használni egy csomó olyan programot, ami nagyon jól mutat az önéletrajzomban

- sokat javult a kommunikációfóbiám és már nem rettegek attól, hogy telefonon kell beszélnem valakivel, ráadásul idegen nyelven

- fejből megmondom, hogy az USA melyik időzónájában éppen hány óra van, még akkor is, amikor éppen az amerikaiakkal nem egy ütemben állítgatjuk az órát

- a British English-t ugyan még mindig nem értem, de az indiai és az újlatin akcentus már meg se kottyan. És az ilyen beszélgetések mindig növelik az önbizalmamat, mert azt a hamis érzetet keltik, hogy én milyen kurva jól beszélek angolul, csak mert nem a magyar kiejtés szabályai szerint ejtek ki angol szavakat. (Amúgy annyira nyilván nem jó az angolom.)

- tökélyre fejlesztettem a multitaskot, és konferenciahívás közben - ami nem azt jelenti, hogy felmegyünk a tetőre sörözni, de most már mindig ez fog eszembe jutni róla - simán chatelek öt emberrel három nyelven és mellette még egy újabb értelmetlen kimutatást is el tudok készíteni

És persze miközben próbálom összeszedni ezeket a remek dolgokat, egyre azon gondolkozom, hogy ezek majd milyen jól fognak jönni, ha egyszer végre új munkahelyem lesz...

Még a testtartásom is nagyon jól tükrözi a munkához való hozzáállásomat. Régen mindig igyekeztem  helyes tartással ülni, egyenes hát, könyök alátámasztva, ésatöbbi, mert ha ténylegesen dolgozom, akkor az úgy hatékony és úgy kényelmes. Az utóbbi pár hétben meg gyakorlatilag már fekszem a széken, a laptop egészen az asztal szélén, hogy el is érjem. A következő az lesz, hogy még a háttámlát is hátrahajtom és az ölemben lesz gép, de ha eljutok erre a fokra, akkor fel is mondok. De lehet, hogy előbb is.

Autodidakta módon, fórumokból tanulni programozni az Excelt jó móka. Már úgy értem, perverz módon tényleg az.

Mém, makkancsmacskától.

1) Kutasd fel azt a dalt, ami a születésed hetében első volt a slágerlistán. (Itt tudod megkeresni: http://www.joshhosler.biz/)
2) Keresd ki a YouTube-on.
3) Ne szégyelld, posztold ki.

Az eredeti videóklip beágyazása le van tiltva, úgyhogy csak ilyen gagyi koncertfelvétel van - nem mintha az eredeti jobb lenne...

És ma megkaptam életem első olvasói levelét, micsoda áttörés.

Basszus, én vagyok az első négy (!) találat arra, hogy

Nem írom le még egyszer, nehogy megerősítsem a google-t abban a téveszméjében, hogy ez releváns keresőkifejezés lenne. Ááááááá, aztán majd még apu is rákeres valami ilyesmire, és ezért fogok lebukni.

És ma először én hitelesítettem az aláírásommal egy jelenléti ívet. Yeah.

A Dexterben az amúgy komoly, hogy a nyomozók saját kocsival járnak ki helyszínre? A miami rendőrségnek nem telik céges kocsira? Persze mit várunk egy olyan helytől, ahol bárki kedvére szabadon járhat-kelhet és a látogatóként érkező sorozatgyilkosok bekószálhatnak az irodákba, ahol az asztalokon csak úgy hevernek a jelentések... Ennél még nálunk az irodában is komolyabbak a biztonsági előírások.

Az alkoholnak általános élettani hatása, hogy az orrnyálkahártyát erősebb váladékképzésre serkenti, vagy csak az én szervezetemben vannak rosszul bekötve a vezetékek?

Karácsony. Öcsém pezsgős üveggel a kezében.

Apu: Bontottál te ki már egyáltalán pezsgőt?
Öcsém rezignáltan: Persze, az iskolában...

És még mondják, hogy az iskola nem az életre tanít...

Supernatural. Összefüggéstelen gondolatok sok spoilerrel.

Elolvasom »