borboleta

Ha még egyszer azt mondja valaki, hogy a H1N1 elleni védekezés keretében ne menjek olyan helyre, ahol sokan vannak, azt megütöm. Most fél évig ne menjek be dolgozni?

Az akut kommunikáció- és szociofóbiám mellett a telefonos ügyfélszolgálat baromi nagy stresszforrás, pedig még csak teszthívásaink vannak. De próbálom azt mantrázni, hogy képes vagyok rá, és úgy felfogni az egészet, mint egy személyiségterápiát, amiért ráadásul még ők fizetnek nekem. Végtére is, szeretem a kihívásokat nem találtam jobb állást.

Beleejtettem a szemhéjpúderomat a vécébe. Pedig még csak ki sem akartam festeni magam.

Egész gyerekkoromra rányomták a bélyegüket a kötött pulóverek. Anyu tud, és ami még fontosabb: szeret kötni, és ipari mennyiségben gyártotta le a pulcsikat. Ami egyfelől tök jó, mert így mindig egyedi darabjaim voltak (kivéve, mikor magának is kötött egy ugyanolyat, amitől mindig is felállt a hátamon a szőr), olyan mintával, amilyet csak választottam (vagy majdnem, kiskoromban nagyon szerettem volna az egyik kötőújságban látott pulcsit, ami gyakorlatilag egy komplett tejgazdaság mindennapi életét bemutatta, de azt anyu sose csinálta meg), de mindezeket a dolgokat tíz évesen kevésbé tudtam értékelni, akkor inkább azt éreztem, hogy én vagyok az egyetlen, aki béna kötött pulcsikban jár, a többieknek nem volt egy kötött pulcsija sem, nekem meg csak az volt, és annyira, de annyira szerettem volna egy nem kötött pulcsit, de soha nem kaptam. Így aztán tegnap 24 évesen vettem meg életem első nem kötött pulcsiját - olyan bolyhos belsejű, zsebes, cipzáras, kapucnis igazi suttyópulcsit, amilyet mindig is szerettem volna.

Amúgy egész héten dolgoztam, tényleg dolgoztam, nem csak bent voltam az irodában és neteztem, nem is tudom, mikor volt ilyen utoljára. Teszteltük a rendszereket - ha még egyszer végig kell hallgatnom azt a kibaszott telefonos menüt, főbe lövöm magam -, meg telefonos interjúkon reménybeli munkatársak nyelvtudását mértem fel - basszus, azért ha valaki csak tőmondatokban tud, de legalábbis csak azokban hajlandó beszélni, az nem fluent, tudom, a papír sok mindent elbír, de azért nem kell ekkorát hazudni, úgyis kiderül -, ami jó dolog, nem sok olyan munkahely van, ahol  az egyszerű dolgozó is részt vehet a döntésben, hogy kikkel szeretne együtt dolgozni. Meg egyébként is, interjúztatni tök poén. A belső chat pedig a pletyka melegágya.

Ki kellene találni egy rövid, közérthető és csak magyar szavakat tartalmazó választ arra a kérdésre, hogy mit dolgozom.

Attól vajon jobban emlékezünk a halottainkra, hogy kihurcolunk három tonna virágot a temetőbe? Vagy egyáltalán attól, hogy kimegyünk a temetőbe?

Magassarkúban határozottan sokkal nehezebb nyilvános helyen pisilni.

Hazafelé a buszon meg már talán csak 10 km hiányzott ahhoz, hogy a tizenéves suttyó meg is dugja a csaját az előttem levő ülésen.

Ma voltam a pénzügyi-számviteli ügyintéző tanfolyam első óráján. A létszám hetven plusz, az átlagéletkor harminc plusz, a módszerek általános iskolásak, de arra is volt igény. Rajtam kívül senki nem jegyzetelt volna még véletlenül sem egy szót sem azelőtt, hogy a nő elkezdett volna diktálni, akkor is valami elképesztően lassan írtak. Amúgy meg mese a közgazdaságtan alapfogalmairól, csupa minden gyakorlati hasznot nélkülöző blabla, aminek a megértéséhez józan paraszti észen kívül sok más nem kell. Remélem, azért majd a pénzügy jobb lesz.

Ön szerint melyik a legrondább hangzású magyar szó?

Ma van a blog első születésnapja.

Borzasztóan képmutató dolognak tartom a templomi esküvőt, ha az ember nem vallásos. Nekem nem kell egyházi szertartás csak azért, mert az olyan szép (mitől?). Nekem ez ellenkezik a világnézetemmel, én nem fogok örök hűséget fogadni egy olyan lény előtt, akinek még a létezésében sem hiszek, nekem nem kell papi áldás a boldogsághoz, meg semmi ilyen marhaság. És szerencsére a Névnélkülinek sem.

Három órát csesztem el az életemből egy olyan tréningen való részvétellel, ahol elmagyarázták, hogy mire jó a "Cancel" gomb, és hogy hogyan tudok navigálni a mezők között. Köszönöm, de láttam már számítógépet három lépésnél közelebbről is.

Azt olvastam a "százmagos processzor" helyett, hogy "szezámmagos processzor".

A diós sport tuning egy átverés. Pont ugyanolyan az íze, mint egy normális sport szeletnek, de kétszer annyiba kerül.

Idegen vagyok ezen a bolygón.

Október 23. valahogy olyan furcsa ünnep szerintem, amiről igazából nem tudunk semmit, ami nem érint meg, ami még mindig valahol a homály szélén mozog, pedig időben azért jóval közelebb történt, mind március 15., és kétségkívül nagyobb a hatása a jelenkori politikára. És mégis, míg március 15. eseményeit unalomig ismerjük a közoktatásban elszenvedett kötelező ünnepségeknek hála, azt képtelen vagyok felidézni, hogy az október 23-i megemlékezések miről szóltak; a történelemórákon is mindig nemszeretem tananyag volt, amire már nem is maradt igazán idő, és az érettségin is ez volt az a tétel, ami "csak ezt ne", még a hidegháborút is inkább, pedig az is elég gáz tétel volt, de 56-ot ne, és 56-ról nem meséltek soha a nagyszüleim se semmit, azután se, hogy már hivatalosan nem volt tabu, soha, pedig a II. világháborúról mennyit meséltek, hogy hogyan bújt el nagymamám kislányként a kukoricásban, mikor jöttek a bombázók, és hogy hogyan szökött meg dédapám a kényszermunkából és hogyan bujkált, hogy el ne vigyék újból, de 56-ról semmit. Jó, nem vettek részt az eseményekben, de tudom, hogy odahaza is voltak véres lövöldözések, és biztos féltek, végtére is anyu alig másfél éves volt, apuval meg éppen terhes volt nagymamám, és mégse, soha egy szót se.

89 meg... engem akkor még csak a babáim érdekeltek.

Azt hiszem, ha az ÁNTSZ meglátná, hogy milyen állapotban van az a szendvicssütő, amit mi aktívan használunk, rögtön be is záratná a konyhánkat.

Az ELMŰ és mi, folytatás.

A villanyóra leolvasó a változatosság kedvéért a kiírt időpontban ismételten nem méltóztatott megjelenni, úgyhogy felhívtam őket, és magamhoz képest elképesztően bunkó módon (értsd: csak kétszer kértem elnézést a zavarásért) megérdeklődtem, hogy akkor mégis mikor lesznek szívesek végre leolvasni, mire az ürge megemlítette, hogy akár telefonon is be lehet diktálni az állást. Hát baszd meg, ha ezt tudom, akkor nem futjuk itt hiába a köröket, hanem kiírom az ajtóra már az első alkalommal, aztán jól van, de most külön hangsúlyozva volt, hogy ez A villanyóra leolvasás, az egyetlen, az igazi, amikor a szavahihetőségemmel már nem elégszik meg az ELMŰ, és csak a saját szemüknek hisznek. Na mindegy. Bediktáltam az állást, és most egy darabig nem akarok hallani róluk.